Őszi versek

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!


Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő


Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.


Zsadalányi Lajos: Eső esik

Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.


Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja


Galambosi László: Dió

Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Lukács Angéla: Ősz
Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.


Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!


Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

Öt ujja van gesztenyefa-
levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek
kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja,
Hét ujja,
Hozzá még a hátulja.


Darázs Endre: Csupa sár

Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.

„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”

Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.

Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”

”Egy, kettő, három, négy,
kicsi cipő, hová mégy?
- kipp- kopp kopogok,
óvodába ballagok..”


Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.


ŐSZ /gyerekvers

Felhőpaplant húzott a Nap.
Reszketnek a napsugarak.
Előkerül sapka és sál,
Mert az idő, őszfele jár.
Hullanak a falevelek,
Őszi eső búsan pereg.
Ködben fürdik erdő, mező,
A medve sem jön már elő.
Elbújik a barlangjába,
Majd kibújik februárban.


Kulcsár Ferenc: Katonásdi

Január - jégbakákat verbuvál.
Február - fagyos kézzel szalutál.
Március - földrakétákkal dörren.
Április - bimbóbombákkal durran.
Május - méhezredekkel támad.
Június - fénypetárdákkal lázad.
Július - sugárszuronnyal terít le.
Augusztus - gabonaosztaggal kerít be.
Szeptember - gránátalmákat dobál.
Október - sebzett arccal sírdogál.
November - egész évben tart a harc.
December - vén obsitos, hátra arc.


Hónapsoroló (magyar népköltés)

Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.


Domb tetején

Domb tetején
ágas- bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.

Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió


Őszi takaró

Az ősz piros, sárga barna
takarót borított a tájra,
itt ott néhány gesztenye
lett barna mintája.
Gondoltam, felemelem picit
megnézem mi bújt el alatta,
s mit látok? Ott didereg
nyári nap apraja és nagyja.

Bebújt alá melegedni
tengernyi kismadár,
s a daluktól mindig hangos
nyári zöld határ.
Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra.

Szénszemű kicsi mókus
néz rám mérgesen,
azt hiszi, hogy mogyoróját
én majd elveszem.
Dehogy veszem! Ne is féljen,
lehajtom inkább a takarót,
s vágyva én is a melegre,
sietek haza az avaron.


Őszi főzőcske

Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,

árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.

Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.


Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.

Kipattant a búza szeme,
Vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
Leszek a más babája.


Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.


Tordon Ákos: Kis őszi vers

Csiga–biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!

Csiga–biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hulla hó,
Házatokon nincs ajtó!

A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.

Szervusz világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda


Lyukas dió

Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!


Beérett már a kökény

Beérett már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.


Mentovics Éva: Ősz

Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.

Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.


Pap Márta: Ősz-apóka

Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.

Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.

Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,.
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyet.


Alma-alma, piros alma

Alma-alma, piros alma,
kofaasszony, kendő rajta.
A kendőjét leveti,
kiscsibéjét kergeti.

Etyem-petyem pitypalára,
szól a rigó kiskorába!
Hess-hess kismadárka,
szállj rózsafára.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!


Piros alma

Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!


Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
őszi szél is tekereg.
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.

Gyertek gyorsan verebek!
Melegben a helyetek!
Ne ázzatok, ne fázzatok,
madárodú vár rátok!


Hull a dér

Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.


A sámsoni piacon

A sámsoni piacon
almát árul egy asszony.
Gyere pajtás vegyük meg,
ketten vagyunk,együk meg


Kopár dió, mogyoró

Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
télen elropogtatja


Október, ber, ber, ber

Október, ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre


Süni, süni, sünike

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.


Kelep, kelep

Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.


Gesztenye Gusztika

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.


Érett körte, sárguló

Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni


Ereszkedik le a felhő

Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemüle.


Késő ősz van, november

Késő ősz van, november,
Mindjárt itt a december.
Piros alma nincs már fán,
Múlik az ősz, a tél jön már


Susog, susog a levél

Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.


Csacsi

Csacsi farka száraz,
szép időre várhatsz.
Csacsi farka nedves,
nyissál ernyőt kedves.
Csacsi farka meg-meglódul,
az idő szelesre fordul.
Nem látod a csacsi farkát,
köd van biztos, vagy ellopták.


Csanádi Imre : Hónapsoroló

Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.