„A KÖNYVEK MAGZATOK”… (Olvasóvá nevelés a kompetencia tükrében)

BESZÁMOLÓ AZ INTÉZMÉNYI INNOVÁCIÓRÓL

Projektnapló (megvalósulás)

Arról szeretnék beszámolni, hogy mennyire látom sikeresnek azt a 3 napot (délelőttöt), melyet az óvodásokkal töltöttem a könyvtárban. Minden alkalommal más–más tevékenységet céloztam meg, de alapjában véve egy komplex egész tanulási folyamatot indítottam el, játékos keretek köré szervezve. Kiemelt fontosságú volt az anyanyelv és a kommunikáció fejlesztése, ahol elengedhetetlen a helyes mintaadás, a nyugalmat, biztonságot sugalló környezet. A könyvtár hangulata, a könyvek hozzásegítettek céljaim megvalósításához. Nagyon fontos hozadéka volt ezeknek a látogatásoknak, hogy a gyermekek érdeklődőbbé, kíváncsibbá váltak és bátrabban kezdeményeztek beszélgetéseket is. Megismerkedhettek olyan szavakkal, melyekkel életük során még sokszor, sok területen találkozhatnak. Pl.: érték, határidő, stb. Gondosan ügyeltek arra a gyerekek, hogy a könyveket épségben, a határidő lejárta előtt juttassák vissza a könyvtárba. Az ismeretterjesztő könyveken keresztül egyre jobban kinyílt a világ előttük, ezáltal nagyobb műveltségre tehettek szert. Mint már említettem, minden tevékenységi területet érintettem a projektnapokon, így nem maradhatott el a mese, az éneklés, a rajzolás, valamint matematikai tapasztalatok szerzése és környező világuk megismerése sem. A könyvtárban arra is lehetőségünk volt, hogy minden alkalommal mozogjunk, tornázzunk egy kicsit, kihasználva a helyszín nyújtotta lehetőségeket.

Eddig nem tettem említést arról, hogy ezek a gyerekek nem csoporttársak, mindennapjaikat nem egymás mellett élik, csak egy óvodában. Azért térek ki erre, mert akarva, vagy akaratlanul előtérbe kerülhetett érzelmi, közösségi nevelésük fejlesztése is. Lehetőségem nyílt megismerkedni azokkal a szülőkkel is, akiknek gyermekei másik csoportba járnak. Egyre jobb viszony alakult ki a gyermekek között és az óvoda udvarán is keresték egymás társaságát és az enyémet is.

Könyvtári foglalkozásainkat mindig áthatotta a játék. Figyelembe vettem, hogy ez a kisgyermekkor legfejlesztőbb és legfontosabb tevékenysége, ezért az ott töltött időt – mely a tanulási folyamatot, az olvasásra nevelést tűzte ki zászlajára – játékos keretben szerveztem meg.

A gyermekek nyitottá váltak a könyvtáros felé is és bátran kértek tőle segítséget, tettek fel neki kérdéseket. Szerencsém volt, mert a könyvtáros megnyerő személyiség, aki úgy tűnt rendelkezik gyermekpedagógiai ismeretekkel is, melynek következményeként az ovisok hamar a bizalmukba fogadták őt. Olyan titkokról beszélt a kicsiknek, melyeket a könyvek nézegetése, azután majd azok olvasása közben tárhatnak fel, ismerhetnek meg. Mondanom sem kell, hogy azóta is lázban égnek, kutakodnak, következtetéseket vonnak le, keresve kérdéseikre (titkokra) a válaszokat.

Most bővebben írnék arról a 3 napról, melyet a Mesevár Óvoda nagycsoportosaira építve töltöttem Balatonföldváron a Bajor Gizi Közösségi Ház és Könyvtárban céljaim elérése érdekében.

Első alkalom

Az első alkalmat matematikai tapasztalatok szerzésére, ismereteik bővítésére szántam. Feladataim megvalósításában segítségemre volt óvodai dajkám (Livi néni).

Számlálással indítottunk, kíváncsiak voltunk arra, vannak-e hiányzók, esetleg új gyermekek körünkben. Miután megállapítottuk az összlétszámot, halmazokat hoztunk létre a fiúk – lányok vonatkozásában, azután a több-kevesebb fogalmakat gyakoroltuk. Végül párokba álltak a gyerekek és érintettük a páros – páratlan témakört is. Ezek után mesekönyvek között kutakodtak addig, míg rá nem bukkantak a „Farkas és a 7 kecskegida” c. mesére. Több mesekönyvben is megtalálható volt ez a mese, ezért a leggyorsabb gyermek könyvéből meséltem.

A történet végeztével beszélgettünk a mese cselekményéről. A beszélgetésnél figyeltem ara, hogy arányaiban ők többet, én kevesebbet beszéljek, ezzel is fejlesztve gondolkodásukat, fantáziájukat, szókincsüket, önbizalmukat.

Egy kartonházikóval (gidák háza) motiváltam őket a következő matematikai játékra. A feladat lényege: papírtéglákból felépíteni a gidák házát, melyeken karikák jelzik az adott számot 1-től 10-ig. "Húzz egy kártyát (mely a papírtéglát szimbolizálja)! Számold meg, hogy mennyi karika van a papírtéglán, majd illeszd a házikón arra a helyre, ahol ugyanennyi karikát találsz!" A házikó addig épült, míg az összes papírtégla el nem fogyott. A feladat nagyon jól fejleszti megfigyelőképességüket, gondolkodásukat, szám-kép fogalomalkotásukat. A sikeresen felépített házikón felbuzdulva tornáztunk egy rövid ideig, felhasználva a könyvtárban található bútorokat (székek, asztalok). Utánoztuk a gidák mozgását a székek, asztalok alatt, között, mellett, felett... Ezzel anyanyelvi nevelésünket is érintettük, a névutók gyakorlásával.

Olyan pozitív érzelmeket éltek át a gyermekek a mesén keresztül, hogy ezt körjátékkal ünnepelték meg. Többször eljátszottuk a "Kecske ment..." c. dalos játékot. Látogatásunkat mintázással (gyurmázással) fejeztük be.

Élményekkel gazdagon, a minél előbbi viszontlátás reményével tértünk vissza az
óvodába.

Második alkalom

Eljött a várva–várt alkalom és ismét együtt vehettük birtokunkba az egész gyermekkönyvtárat. Ismét könyvkereséssel motiváltam őket, mégpedig olyan könyvek keresésével, melyekben háziállatokat találhatnak. A mai nap célja környezetük megismerése, ezen belül a háziállatokról való ismereteik bővítése.

A könyvek keresése, megtalálása után egy anyanyelvi játékot kezdeményeztem. A játék menete: A gyermekek körben ülnek, az első játékos odafordul a mellette lévőhöz és valamilyen háziállat néven megszólítja a társát: "... Kutya barátom hogy vagy?...” A másik gyermek válaszol: „köszönöm szépen jól!” Az első gyermek ismét kérdez: „Hát a szomszédod hogy van?” Válasz: „Nem tudom, de mindjárt megkérdezem tőle." ...és a kör folytatódik, egészen az utolsó gyermekig.

Nagyon sok fejlesztési lehetőség kínálkozik ebben a játékban. Csak párat említenék:

• szemkontaktus a párbeszéd közben
• önbizalom erősítés
• gondolkodás, emlékezet fejlesztés...

Fontos a játék során figyelni arra, hogy ugyanazt az állatnevet ne említsék többször, majd a végén sorolják el azon állatok nevét, melyet hallottak az anyanyelvi fejlesztés során. Ezt követően ping-pong labda bábok kerültek az ujjaimra és egy verssel ismertettem meg őket, mely háziállatok sokaságát vonultatja fel, egy kakukktojást (oda nem illőt) beleépítve. A vers meghallgatása után megbeszéltük, hogy milyen állatokkal találkoztak a műben, majd utánozták az állatok hangjait és megállapították, hogy melyik nem háziállat (gólya). A vershez dallamot komponáltam, melyet el is énekeltem az ovisoknak. Kicsinyeik megnevezése szintén a játék része volt. Egy keményebb lapra (kártya méretű) lerajzoltam a versben szereplő állatokat és azok kicsinyeit ők pedig párosították, társították azokat. Itt egy ének–zenei feladattal tettem színesebbé a tevékenységet: Egy állatkártyát kellett felmutatniuk és dúdolásról felismerni a hozzá tartozó éneket. Pl.: "Kiskakas te kiskakas...", "Háp, háp, háp...", "Gólya, gólya gilice...".

Még mindig az állatoknál és kicsinyeiknél maradva egy kedves, mozgásos, hallásukat fejlesztő játék következett: Választottunk egy anyacicát, anyakutyát, akik társaik közül 3 gyermeket neveztek ki kicsinyükké. A 3 kölyöknek bekötöttem a szemét egy kendővel, majd az anyacica, anyakutya macska- és
kutyanyelven hívta kölykeit, akiknek oda kellett találni lefedett szemmel a szülőkhöz. Tájékozódási képességeik fejlesztésére tökéletes lehetőség.

A délelőtt folyamán hanglejátszó segítségével háziállatok hangjait ismerték fel és a hanghoz tartozó állatos kártyát mutatták fel nekem. Frissítésként utánozták az állatok mozgását. A gólya alkalmat adott egyensúlyérzékük fejlesztésére is (egy lábon állás). Kedvenc állataikat le is rajzolhatták, színezhették, majd azt a könyvtárosnak ajándékozhatták.

Ismét nagyon jól érezték magukat, örömmel töltötték velem a délelőttöt a
könyvtárban.

Harmadik alkalom, projektzáró foglalkozás

Kicsit nagyobb előkészületet vett igénybe 3. könyvtárlátogatásunk, mely egyben projektzáró napom is volt. Erre az alkalomra vendégeket hívtam meg. A projektben résztvevő óvodások szüleit, a vezető óvónőt, az iskolaigazgatót, a könyvtárost, a helyi TV főszerkesztőjét, valamint vendég óvónénit és a zeneovi tanárát.

Egy esztétikus, kedves meghívót készítettünk, melyet az érintetteknek időben átadtunk. Örömömre sokan jelezték, hogy részt kívánnak venni a bemutatón. Június 16-án délelőtt került sor projektem zárására.

Óvodai dajkámmal már reggel átmentünk a könyvtárba és kialakítottuk a helyszínt a meghívott vendégek és az óvodás csoport számára. Megbeszéltük a feladatokat (fényképkészítés, videózás…), majd visszamentünk nagycsoportosokért. 10 órára összejöttek a vendégek is. Miután köszöntöttem őket és ismertettem a programot elkezdtük a mesefeldolgozást, dramatizálást.

A mesére mindig furulyaszóval hangolódunk. Most is így tettünk. A nyugalom, a csend azután olyan atmoszférát teremtett, hogy a vendég óvó néni (aki több évtizeden keresztül irányította óvodánkat) belekezdhetett a mesélésbe. Szutyejev: A gomba alatt c. meséjét hallhattuk tőle. Hogy még jobban motiváltak legyenek a gyerekek, hozott nekik 2 porcelán figurát (gomba, béka) is. A hangulatos előadást követően olyan találós kérdéseket tettem fel a gyerekeknek, melyeket magam találtam ki, így biztos, hogy soha nem hallhatták, ezért gondolkodásra késztette őket. A mese szereplőit egy kartonpapírra rajzoltam, majd kivágtam, ugyanis a gyermekeknek a következő feladatot találtam ki.

Egy színes terítővel lefedtem a kivágott képeket, az ovisoknak pedig tapintással kellett megállapítaniuk, hogy melyik szereplőt tartják a kezükben. Ennél a feladatnál, annak a kicsinek volt könnyű dolga, aki birtokában volt olyan ismereteknek, mint lompos farok, hat láb, hosszú, vékony farok, stb. Amennyiben megfigyelte az állatokat, vagy vissza tudott emlékezni az év
közben tanultakra, nehézségek nélkül oldhatta meg a feladatot. Egy ismert, gyermekeknek szóló dal segítségével elkezdhettük a szereplők lábainak számlálását (Hány lába van...?) A játékos ismeretszerzés után kezdődhetett a mese dramatizálása. Egy ládikából kiválasztották az előkészített fejdíszeket és eljátszottuk a történetet. Olyan dalokat illesztettem a mesébe, melyeket ismernek és kapcsolódik a cselekményhez.

A dalokat a zeneovi tanárnője szintetizátoron kísérte, ami még kellemesebbé, vidámabbá tette a dramatizálást.

A történet szereplőit zsírkrétával díszítettük, majd egy kartonlapra ragasztottuk a történet sorrendjének megfelelően.

A vendégektől elköszöntünk és a kölcsönzött könyvek helyett újakat választhattak a gyerekek.

Egy időre elbúcsúztunk a könyvtárostól, de szeptembertől folytatjuk az elkezdett
könyvtár látogatási programunkat, új nagycsoportosok bevonásával.

Projektértékelés

"...Még a letört ágból, vagy pattintott kőből készült legegyszerűbb szerszám is
hosszú tapasztalatok gyümölcse – próbálkozásoké, s hibáké, megjegyzett,
emlékezetben tartott és összehasonlított benyomásoké." (Vere Gordon Childe)

Hogy miért ezzel a gondolattal értékelem az elkezdett, elvégzett munkámat? Hozzáfogtam valamihez, valami újhoz, mely eddig idegen, ismeretlen volt számomra. Célként tűztem ki, hogy elindítok egy olyan tanulási folyamatot játékos kereteken belül, mely megteremtheti az olvasóvá nevelés alapjait. Bízom abban, hogy jó úton indultam el, de ennek pozitív hozadékát csak sok–sok idő elteltével tapasztalhatom meg. Annyit biztosan állíthatok, hogy ezek a nagycsoportosok éhesek a tudásra, szívesen kutakodnak a könyvek között, kérdeznek, tevékenykednek. Annak is örülök, hogy egy új kis társaságot sikerült összekovácsolnom, akiket összeköt a könyvtárban szerzett élmények sokasága. Nagyon fontos, hogy előre megtervezett, tudatosan felépített témajavaslattal induljunk el a könyvtárba, hiszen ott, abban 1-2 órában érvényesülnie kell a komplexitásnak oly módon, hogy a gyermek pozitív élményekkel gazdagodjon és vágyakozzon a visszatérésre. A könyvek segítségével még jobban ki tudjuk használni a komplexitás nyújtotta lehetőségeket. Ugyanazt a témát sok oldalról
járhatjuk körbe, több könyv keresésével, kutatásával és sokkal könnyebben juthatnak el bizonyos témák megértéséhez, feldolgozásához. Fantáziájuk fejlődését is elősegíthetjük a könyvek bevonásával, ezáltal elősegítve ismeretszerzésüket és a megszerzett ismeretek rendszerezését.

Ancsel Éva gondolatait szemem előtt tartva kívánok mindenkinek hasonló innovatív élményeket, sikereket!

"Aki nincs megelégedve a haranggal, amit öntött, csak pillanatnyi elkeseredésében vádolhatja őseit, amiért nem adták át titkukat. Az átok ugyanis nem segít. Ehelyett jobb, ha útra kél, hogy még kiválóbb agyagot találjon és tökéletesebb harangot öntsön." (Ancsel Éva: „Töredék az emberi teljességről”)

Készítette: Feketéné Széll Tünde

Szerkesztői megjegyzés: A cikkhez tartozó képanyag várhatóan 2010. július 7-én kerül fel.